Az író halála után fia, Sándor gondozta a házat egészen 1965-ben bekövetkezett haláláig, s özvegy Bodnár Árpádné lett az örököse. A nyugdíjas tanítónő a kincseket rejtő anyagot a Dobó István Vármúzeumnak ajándékozta. Az átvett anyag a magyar irodalomtörténet egyik legteljesebb írói hagyatékává tette a Gárdonyi gyűjteményt. Családi és személyes okmányok, életrajzi dokumentumok, kéziratok, az író levelezés, titkosírásos feljegyzések, újságok és folyóiratok, használati tárgyak képezték az átvett gyűjteményt. 

A Gárdonyi ház 1952-től emlékmúzeumként üzemelt. Az 1952-es várvédelem 400. évfordulója megünneplésének előkészítését az Egri Városi Tanács végezte. Külön létrehozták a Múzeumi-műszaki csoportot. Az ő feladatuk volt a várfalak helyreállításának megszervezése, a múzeumi kiállítások megrendezése és a Gárdonyi sír felújítása. Az új síremlék leleplezésére október 15-én került sor. Még aznap délután megnyitották Gárdonyi Géza lakóházában a róla elnevezett emlékmúzeumot. Az író lakását eredeti állapotában mutatták be. Nem volt nehéz, hiszen több leírás és fotó is a rendelkezésére állt a rendezőknek. Az avatáson Némedi Lajos, az egri főiskola főigazgatója mondott beszédet.

Az emlékházban az író bútorai eredeti helyükön kerülnek bemutatásra. Közel négyezer kötetes könyvtára, íróasztalai, kedves pipatóriuma, utazóbőröndje és turista botszéke, a Dankó Pistától kapott cimbalom, a várban gyűjtött ágyúgolyó töredékek, valamint festményei idézik fel egy írói életpálya hétköznapjait.

Letölthető kiállításvezető